Márc. 26-a és ápr. 6-a között tartották meg Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulójára emlékezve, a Kőrösi Csoma Sándor Napokat. Hosszú idő után ez volt az első méltó emlékezés. 1984-ben születésének 200. évfordulóját nem tudta megünnepelni a szülőföld, mert a titkosrendőrség ezt megakadályozta. Kevés tudósítás született az eseményről, ezért most Fábián Ernő számolt be a történtekről. A rendezvény bevezetőjeként szervezték meg az anyanyelvi vetélkedőt és megtartották az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének közgyűlését. Márc. 26-án kovásznai színjátszók bemutatták Szilágyi Ferenc A zarándok című színművét. A legkiemelkedőbb esemény az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Soros Alapítvány támogatásával rendezett tudományos ülésszak volt. Jakó Zsigmond elnökletével az ülésszakon előadást tartottak: Csetri Elek, Bodor András, Ioan Viorel Badica /Kolozsvár/, Radu Bercea /Bukarest/, Bethlenfalvi Géza, Dávid Géza, Horányi Gábor, Kubbasek János, Szilágyi Ferenc /Bukarest/ és Futaky István /Göttingen/. Az évfordulóra tekintettel a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdetett. Az ünnepség idején Kovásznán, a városi képtár udvarán megtörtént a Kőrösi Csoma Sándor Emlékmúzeum alapkőletétele. Ápr. 5-én Tőkés László püspök hirdetett igét Kovásznán. - Emlékülést rendeztek Kolozsváron és Nagyenyeden is, Budapesten pedig emlékkonferenciát. /Fábián Ernő: Elmaradt tudósítás helyett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./
2000. szeptember 15.
Gyarmathi Sámuel (1751-1830), a kiváló nyelvész és orvosdoktor felújított sírkövét koszorúzza meg a BBTE bölcsészkarának magyar nyelv és kultúra tanszéke szept. 16-án, a Házsongárdi temetőben. A koszorúzási ünnepségen részt vesz a sírkő felújítását kezdeményező és támogató dr. Gulya János, a göttingai egyetem finnugor intézetének igazgató professzora. /Koszorúzási ünnepség a Házsongárdban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./
2001. március 29.
2002-ben lesz a Bolyai Év, ekkor lesz a világhírű tudós, Bolyai János születésének a kétszázadik évfordulója (1802. december 15.). A Marosvásárhely központtal meghirdetett rendezvénysorozat szervező stábja már most hetente tart megbeszéléseket. Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester vezetésével összegyűlnek azok az intézményvezetők, társaságok képviselői, amelyek/akik felvállalták a már idén januárban elkezdődött eseménysor megszervezését, lebonyolítását. A szervezők a világhírű tudóst, Teller Edét kérik fel, vállalja a rendezvény fővédnökségét. Ugyanakkor a polgármesteri hivatal megtette az első lépéseket afelé, hogy Marosvásárhely testvérvárosi kapcsolatot építsen ki azzal a Göttingennel, ahol annakidején Bolyai Farkas egyetemre járt, és az akkor szintén ott tanuló Gauss-szal mély barátságot kötött. /Teller Edét kérik fel a fővédnökségre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./
2002. október 31.
Okt. 30-án Szilágypéren a református templomban megtartott ünnepi istentisztelet után, a templomkertben avatták fel Budai Ézsaiás bronzból készült mellszobrát. Tőkés László püspök hirdetett igét. A püspök nem maradhatott ott a szobor leleplezésénél, mert néhány órával később részt vett Budapesten azon az ünnepségen, amelyen édesapjának, dr. Tőkés István professzornak a Károlyi Gáspár-díjat adták át. A szoboravatási ünnepség egyik kezdeményezője, Tolnai Ferenc református pap 1991 óta lát lelkipásztor a gyülekezetben. Budai Ézsaiás 1766-ban született Szilágypérben. Tanulmányait a híres debreceni református kollégiumban kezdte, majd Göttingában és Oxfordban folytatta. Visszatért Debrecenbe, ahol élete végéig tevékenykedett a tudomány és a református egyház szolgálatában. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvtankönyv szerkesztése és kiadása is. 1822-ben, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökévé választották. Szilágypéri szobrát a debreceni Kövér József készítette. /E. Gy.: Szilágypér: Felavatták Budai Ézsaiás szobrát. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 31./
2002. november 16.
Nagyenyedre látogatott dr. Kubassek János geográfus, az Érdi Magyar-Földrajz Múzeum igazgatója, Kőrösi Csoma Sándor életművének egyik szakavatott kutatója. Ez alkalommal Sáska Lászlóról készít dokumentumfilmet. Kubassek előadást tartott Kőrösi Csoma Sándorról. "Erdély székely magyarja tudatában volt annak, hogy tartozik egy néphez, egy nemzethez. Megismerkedik a buddhizmussal, amely vallás végül is szentté avatja, ennek ellenére református vallásához haláláig ragaszkodik. Egész életén meglátszik, hogy Nagyenyednek és Göttingának, Csomafalvának óriási befolyása van tevékenységére." /Simon János: Mondod-e még? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./
2004. május 17.
A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület immár 15. alkalommal rendezte meg a Kőrösi Csoma Sándor emlékét ápoló napokat. Kovásznán a városi képtárban megnyílt a közel hetven erdélyi és anyaországi képzőművész munkáit bemutató képzőművészeti kiállítás. Május 15-én a helyi Pastorala Kulturális Egyesület szervezésében kórustalálkozóra került sor. A Kőrösi Csoma Sándor és kelet népei című tudományos konferencián bemutatták közel húsz Csoma-kutatással foglalkozó erdélyi, magyarországi és svájci tudós dolgozatát. A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület idén is emlékéremmel tüntette ki azokat, akik Kőrösi Csoma Sándor életműve kutatásában és ismertté tételében rendkívüli jelentőségű munkásságot fejtettek ki. A 2004. esztendei emlékérmet Futaki István göttingeni Kelet-kutató egyetemi tanárnak adományozzák, akinek majd később nyújtják át a kitüntetést. A rendezvény végén Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke megköszönte mindazok munkáját, akik a rendezvény sikerén fáradoztak. /Bodor János: Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./ Kovászna Kőrösi Csoma nevét viselő líceuma is megtartotta évi iskolanapjait. Idén is kiemelkedő eseménynek számított a tudományos ülésszak. Az előadásokon mongóliai, kínai, iráni, indiai népcsoportokról, vallási, nemzetiségi viszonyaikról esett szó. Néhány előadás a csángókérdést tárgyalta. Gaal György Brassai Sámuel szanszkrit nyelvtanári munkásságáról értekezett. Posztumusz emlékérmet adományoztak Debreczy Sándor (1907–1978) irodalomtörténész, Csoma-kutatónak és Kádár László (1908–1989) debreceni földrajztudósnak. /Gaal György: Kőrösi Csoma Sándor napok tizenötödszörre. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./
2005. szeptember 6.
Csetri Elek történész, egyetemi tanár beszélt életútjáról. Tordán született, 1924. április 11-én. A háború után szovjet hadifogságba került. A legnagyobb nehézség mégis az volt, hogy a pártállam korában kellett történelmet tanítani. Erdély pedig nem volt könnyű kérdés. Mindig az volt a tendencia, hogy elvágják a magyar szálakat. Volt egy olyan időszak, amikor egyenesen kimondták, hogy pontosan a leírt szöveget adják elő. Ezt azonban sohasem hajtották végre. Csetri gyermekkorában még Torda város háromnegyede magyar volt. Kiváló tanári karuk volt. Hetven százaléka 45 után egyetemi tanár lett. Ott tanított Jancsó Elemér, Imecs Márton és Tulogdi János, a kiváló földrajztudós. Csetri 1947-ben végzett az egyetemen, majd meghívták tanársegédnek az egyetemre. A Bolyai Tudományegyetem a jobboldali magyar társaság szemében kommunista fészek volt. A román pártállami kommunista hatalom viszont magyar nacionalista központnak tekintette, azért számolták fel. Csetri szerint az egyetem a magyar művelődést szolgálta, művelődéstörténelmi, gazdasági, politikai témák művelését. Csetri számára a Wesselényi-téma egy időben központi kérdés volt, de félre kellett tenni tíz évre. „Wesselényi egy románellenes magyar nacionalista volt” – ezt Xenopol dobta be a román történetírásba.. Voltak területek viszont, ahol tudtak dolgozni. Ilyen volt a művelődéstörténet, ahol teljes sorozatot csináltak, minden jelentős magyar emlékírót, memoárírót, naplóírót vagy más személyiséget megjelentettek. A kimondott történelmet a hatalom nem támogatta, mert ott mindig gyanakodtak valamire. Csetrit a biográfiai műfaj mindig érdekelte, munkásságának jelentős része ilyen jellegű. Később Kőrösi Csoma Sándort kezdte el kutatni. Csetri Elek 1986-ban fejezte be az egyetemi oktatást. Nem bírta tovább lelkileg a kettősséget. A pártállam egyre szorosabban ellenőrizte a magyar értelmiséget. Semmilyen körülmények között nem voltak hajlandók a magyar oktatókat előléptetni. Csetri 22 évig volt előadótanár és úgy is ment nyugdíjba. 1989 után visszament óraadóként, de ez már nem jelentett közvetlen befolyást az egyetemi életre. Három éve tanítja a Partiumi Egyetemen a magyar civilizáció történetét. Csetri Eleknek öt könyve volt kéziratban 1990-ben. Az egyik a Bethlen Gábor, amit 1992-ben megjelentetett a Kriterion. Jenei Dezsővel elkészítettek egy technikatörténeti kronológiát. Ezt húsz mérnökkel csinálták meg. A diktatúra idején ezt sem adták ki. Volt egy másik kézirata amely most talán meg fog jelenni. Körmöczy János unitárius püspökről szól, aki kint tanult Göttingában, ahol Kőrösi Csoma Sándor is tanult. Az ötödik kézirat a Vass Pál-könyv. Az volt az első könyve, 1968-ban jelent meg. Vass Pál császári-királyi kapitány volt, akit kitettek a huszárhadseregből. Utána tisztviselő volt, majd 48-ban Bem kapitánya. Megjelent az első rész, a Kriterion kiadta, a második részt nem engedélyezték. Nem csüggedt el, hogy munkáit nem adják ki. A lényeg, hogy az ember ne adja fel, gondolta. A legújabb munkája Gyulay Lajos naplójának válogatása. Ez 140 kötetes kézirat, a magyar irodalom legterjedelmesebb naplója, páratlan kulturális kincs. Csetri Elek 81 éves, változatlanul sokat dolgozik. /Fábián Tibor: „Az volt a tendencia, hogy elvágják a magyar szálakat” Csetri Elek történész, egyetemi tanár a „tranzit városról”, a népi vonulatról és a 89-ig kiadatlan kéziratairól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 6./
2006. március 8.
Magyar észjárás a magyar nyelvben címmel tartott előadást március 7-én dr. Gulya János, a Göttingai Egyetem Finnugor Tanszékének professzora Csíkszeredában, a Sapientia–EMTE aulájában. A szorosan vett nyelvtudományi magyarázatok mellett a jelenlévők anyanyelvünk tisztasága megőrzésének fontosságát szűrhették le tanulságként, a vendégprofesszor előadásából. /Dr. Gulya János előadásai. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 8./
2006. március 13.
Március 10-án Kolozsváron tartott előadást Gulya János, a Göttingeni Egyetem professzora a magyarság eredetéről. Tagadhatatlan, hogy a magyarság 3000 éve önállóan létezik, és a történelmi viszontagságok ellenére fennmaradt, emelte ki a professzor. /Ö. I. B.: Magyarságkutató ismeretterjesztés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./
2007. március 8.
Félévenként tartalmas néprajzi kiadvány jelenik meg, a Kútfő. Kiadja a csíkszeredai Székely Károly Iskolaközpont Alapítvány és a Nagybükki Néprajzi Társaság. Főszerkesztője Burus János magyartanár. A szerkesztőbizottságban négy tanár és nyolc diák van. A Kútfő teret ad a szórványterületekről származó kutatásoknak, dolgozatoknak is, Küküllőpócsfalvától Külsőrekecsinig. Nem csupán diákok gyűjtését közli, hanem úgyszólván minden korosztályt felvonultat. Burus János a hatvanas éveit tapossa, szívén viseli szülőfaluja, Pipe sorsát. Pipe híres szülötte Gyulai Zoltán /1887-1968/ tudós, fizikai szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1998-ban, halála 30. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a tudós tiszteletére a szülőfalu templomának előterében. Szövege: „Pipén született a nemzetközi hírű fizikus professzor, GYULAI ZOLTÁN (1887-l968), aki Kolozsvár, Szeged, Göttingen, Debrecen és Budapest egyetemein működött. E táblát emlékezésül helyezte el 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia, az Unitárius Egyház, a Babes-Bolyai Tudományegyetem. ” Pipe – mint sok tucatnyi más erdélyi kistelepülés – haldoklik, az utolsókat rúgja. Jó volna összefogni, utat javíttatni, s belakatolás helyett belakatni ezt a pompás tájat. /Bölöni Domokos: Az embert elviszi az esze. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./
2009. november 2.
Újabb kötettel gazdagodott az ifjúsági irodalom: Solymár József Gyalog a halhatatlanságba című munkája jelent meg, amely Kőrösi Csoma Sándor életútját követi végig szülőfalutól a nagyenyedi kollégiumon és a göttingeni egyetemen keresztül Tibetig. A könyv a függelékében szó esik az ő nyomdokain, a „nagy út” vonalát az 1970-es években végigjáró Jakabos Ödön történetéről is. /Múlttal a jövőnek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./
2009. november 9.
A hétvégén Szászvároson Vetési László szórványmissziós lelkész kezdeményezésére neves előadók ismertették a 250 éve Nagyenyeden született, és 1816-ban Tordoson elhunyt teológus, költő, matematikus és filozófus, a magyar felvilágosodás személyiségének, Sipos Pálnak sokrétű munkásságát. A nagyenyedi kollégiumban felcseperedő Sipos Pálról elsőként a neves alma mater nemrég végzett tanítványa, Maxim Orsolya tartott előadást. Az életrajz végigvezette a hallgatóságot Sipos Pál életútjának jelentősebb állomásain Nagyenyedtől Szirákon, Frankfurton, Göttingenen és Bécsen keresztül vissza Szászvárosra, majd Sárospatakra, illetve ismét a Hunyad megyei Tordosra, ahol református lelkészként szolgált halálig. Sipos Pál korában leginkább matematikusként vált ismertté, ő alkotta meg az ellipszis kerületének meghatározására ma is kiváló eljárást és az izométernek nevezett, csigavonal élű vonalzót, mellyel tetszőleges arányba osztható fel bármely körív. Sipos Pál kitűnő filozófus is volt. Filozófiai jellegű írásainak nagy része a kor cenzúrája miatt kiadatlan maradt, fogalmazott Egyed Péter filozófiatörténész, aki a nagy erdélyi triász tagjaként: Köteles Sámuel, Körmöczi János mellett emlegette a filozófus Sipos Pált. Benkő Samu művelődéstörténész, Sipos Pál munkásságának egyik alapos kutatója, a több mint harminc évvel ezelőtt megjelentetett tanulmánya kapcsán hangsúlyozta: a sötét időkben különösen fontos volt beszélni a magyar értékekről, tudatosítani azt, hogy a magyarság az elmúlt ezer évben, jelentős alkotásokkal, igazi értékekkel tudott hozzájárulni az európai fejlődéshez. Sipos Pál irodalmárként is nagyszerűen megállta a helyét. A Naláczy, Teleki, Barcsay családok „udvari költőjeként” csodálatos könnyedséggel írt ma is megragadó menyegzői vagy épp temetési verseket. Ezekből ismertetett néhányat Egyed Emese irodalomtörténész. Juhász Tamás teológiai professzor a sokoldalú tudós teológiai munkásságát ismertette. Keszeg Anna a tudós-teológus-költő szászvárosi időszakát mutatta be. Itt érték a fiatal tanárt a Horia féle 1784-es lázadás borzalmai: a Hunyad és Fehér megyei mészárlások. A bécsi udvar sokáig tétlenül nézte a pusztítást, tiltva a katonai ellenállást. Sipos, hogy megvédje Szászváros lakosságát cselhez folyamodott: katonai dobokat veretve elhitette a környéken ólálkodó román felkelőkkel, hogy már erős hadsereg védi a várost. Józsa Miklós nagyenyedi tanár tisztelettel említette Simon János és Demény József kollégáinak nevét, akik Nagyenyeden elsőkként kezdték kutatni Sipos emlékét. Jelenleg Dvorácsek Ágoston tanár, a Fenichel Sámuel önképzőkör vezetőjeként karolta fel a nagy tudós munkásságának kutatását. /Gáspár-Barra Réka: Sipos Pál emlékkonferencia Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 9./
